Rakott ételt készíteni az egyik legszórakoztatóbb konyhai mulatság. Mondhatnánk azt is, hogy mindent bele. Csak legyen jó sok a mindenből.

Az persze való igaz, hogy kicsit macerásabb, mintha csak behajigálunk ezt-azt a lábosba, de csak addig, amíg nem kerül a sütőbe a rakott rakomány. Megéri fáradozni. Ráadásul, ha valamelyest előre tudunk tervezni – nem sokkal, mondjuk egy nappal – akkor kényelmesen előkészíthetjük. Rakott krumpli esetében például a krumplit és a tojást megfőzhetjük előre. Ha meg is hámozzuk őket, lefóliázzuk, a másnapi rétegtornyozás már csak színtiszta élvezet lesz.

Jó ételt csak jó alapanyagból lehet főzni, ehhez kétség sem fér. Krumpli esetében ez nem csak a minőségre, de a fajtára is vonatkozik. Mivel a rakott krumpli központi összetevője maga a krumpli, különösen fontos a jó fajtaválasztás. A világos, sárgahéjúak nem javallottak, mert könnyen szétesnek, maradjunk inkább a tömörebb, súlyosabb szemeknél, amelyek nem túl nagyok és inkább pirosas-barnás színűek. Név szerint a Laura vagy a kiflikrumpli jöhet szóba. Ez utóbbi igen drága, de egyáltalán nem fő szét és önmagában is nagyon jóízű. Jóféle házikolbásszal kombinálva pedig rögvest a non plus ultra kategóriába ugrik, még akkor is, ha semmilyen extra adalékot nem társítunk hozzá, mint például sajt vagy bacon. Ártani persze egyik sem árt.

Hozzávalók: (4 személyre)

1,5 kg krumpli
8 tojás
fél kg parasztkolbász
fél liter tejföl
1 dl tej
só, bors

Fotó: Megyeri Zsuzsa

A héjában főtt krumplit és tojást megpucoljuk és egycentis karikákra vágjuk. A kolbászt ennél kicsit vékonyabbra szeljük és 2-3 evőkanál olajon kisütjük a zsírját, de nem aszaljuk csontszárazra.

Ha esztétikai élményben is gondolkodunk, jénaiba rakjuk, így a rétegek gyönyörűen láthatóvá válnak, és sülés közben, ha bekukkantunk a sütőbe a fortyogást is figyelemmel kísérhetjük. Fontos, hogy minden réteget megsózzunk, mert annál szomorúbb ételt, mint a sótlan rakott krumpli, nehéz elképzelni. Alulra kerülnek a krumplikarikák, rá a tojás, majd a kolbász. A kisült zsírt csak a legvégén locsoljuk rá. Ha minden elfogyott és a tál is megtelt, a tejjel hígított tejfölt öntsük rá először, majd a kolbászsütésből visszamaradt zsírt csorgassuk a tetejére. Az előmelegített sütő csak azért kell, hogy hamarabb ehessük, amúgy az elkészítés szempontjából nincs jelentősége.

Fotó: Megyeri Zsuzsa

Honnan lehet tudni, hogy a rakott krumpli kész? Két fontos ismérve van: egyrészt az illatán érződik, vagyis olyan finom, hogy már majdnem kibírhatatlan, másrészt látható is, ugyanis a tejföl a tál szélén megbarnul. Kicsit talán oda is kap, középen pedig rózsaszínűre pirul. A tálalással muszáj megvárni, míg legalább a fortyogás abbamarad, így a nyelvünket sem égetjük meg, és a krumpli visszaszippant valamit a kisült, kifőtt szaftból.

Fotó: Megyeri Zsuzsa

Trükkök

Rakott krumplit nyers krumpliból és nyers tojásból is lehet készíteni. A szinte rósejbni vékonyságúra szelt krumplit ugyanúgy rétegezzük, a nyers tojást a rétegek közé óvatosan odapottyantjuk, amolyan tükörtojásformán és tejes tejföllel óvatosan nyakon öntjük. Dupla a sülési idő, de az előkészület rövidebb.

A kolbász minden rakott krumpli alfája és ómegája. Ha túl száraz, nem sül ki belőle elég zsír, ha túl puha, szétesik süléskor, ha rossz minőségű, arról ne is beszéljünk. Az elsősütést nem szabad megspórolni, mert a főtt kolbász ugyebár nem sült kolbász. Más minőség. Cicomásabb lesz az étel, ha a tejfölbe reszelt sajtot keverünk, mert szebben pirul meg a teteje. Kiadósabb lesz, ha szalonnaszeletekkel is díszítjük.